Szokolay Zoltán - Sietve

Szokolay Zoltán

Sietve

Ahogy születtem, éppen úgy
végzem: sietve, hirtelen.
Csodálkoznak, hogy nincs jelen
testemben senki. - Menj, aludj! -

biztatnak ellenérdekelt
felek, mással nincs kapcsolat -
mi majd vigyázzuk álmodat,
mi majd elfojtjuk énedet,

mi mondjuk meg, hogy mi a vers,
szerkesztünk antológiát,
táplálgatjuk a fóbiád,
minden sérelmet kiheversz

másfélszáz (vagy több) éven át,
addig csak miénk itt a placc,
mi Szépek, fenn - te lenn maradsz,
végigpróbáltuk jólbevált

trükkök ezrét a lényeden,
nem várjuk meg, hogy visszarúgj. -
Ahogy születtem, éppen úgy
végzem: sietve, hirtelen.