Grimm Pálffy Piroska
Évek teltek el,
színes Végtelenség,
Minden, mi minden,
Ősz is, Tél is, hogy
zokogott a magány, a
Fény, a Holdszem.
Megöregedtek a
Csodák.
Csak a sírás maradt,
ugyanaz a Könny,
a Bánat is ugyanaz,
kicsinyke az öröm, a
vigasz.
Az út még rögösebb,
A Gondolat is
settenkedve vár.
Még jár a réteken a
szellő,
még hallom az Ifjúság
dalát.
Valahol megpihentem,
szegény vándor,
beszíttam magamba a
szülőföld szagát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése