Primerose
Mosolyom tükrében …
Kilépek egy ajtón,
indulok. Lágy, szerelmes dallamot dúdolok
lábam a föld felett
lépked, vágytól lebeg
egyenest hozzád,
feléd, őrülten siet
s közben egész úton
azon jár eszem, ahogy kezem arcodra teszem
ahogy lassan szádhoz
ér a szám, s Te magadhoz vonsz
s a szemembe nézel
egy forró csók után
egyetlen pillanat
ezer év, míg hozzád nem érek
és száz szerelmes óra
is másodperc csupán, ha ölellek Téged
jég s a tűz
csap össze oly erővel, s sziklákat rombol,
mint
ahogy hevünk tör fel s szüntelen tombol
ölelésed erőm s
menedékem,
s Te pihensz keblemen
mosolyom tükrében
nem árthat vad, sötét
vihar, hisz csodásak a napok
míg lelkem
melegíti lelked, s szorít édes karod
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése