Zsiga Lajos
… mégsem …
itt ülök: mégis
léptem halad
kilépve magamból
sétálni viszem magam
zene szól, vagy csak a szél sír
köd fátylába borított arccal
velem sétál a magány itt
a megszökött alkonyatban
botommal kopogtatom
arcát a megkeményedett sárnak
míg avar zizzen a talpam alatt
nem gyújt lámpát a hideg tudat
sarkon fordul, s visszaballag
kilépve magamból
sétálni viszem magam
zene szól, vagy csak a szél sír
köd fátylába borított arccal
velem sétál a magány itt
a megszökött alkonyatban
botommal kopogtatom
arcát a megkeményedett sárnak
míg avar zizzen a talpam alatt
nem gyújt lámpát a hideg tudat
sarkon fordul, s visszaballag
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése