Harcos Katalin
Ünnep előtt
Kertünk alatt
ólálkodik az ünnep.
Be kéne, hogy
engedjem végre,
de szívem nincs még
felkészülve
ilyen szent, nagy
ünneplésre.
Magányom szorosan rám
tapad,
és nem enged közel
senkit hozzám,
pedig úgy vágyom, hogy
szeressenek,
hogy minden kincsemet
odaadnám.
Minden álmomat és
vágyamat
odaadnám annak
cserébe,
aki eljönne, hogy
meggyógyítson,
hótiszta szeretet
remélve.
*
Hab-puha álom
Szállongás…
apró, pelyhes
fehérség, hab-puha álom,
szürke ég alatt
takaró: paplan alszik a tájon.
Csend mesél…
néma hegyekkel
feleselnek a rétek.
Nincs már menekvés. A
tél hercegei ideértek.
Csillogás…
kusza gallyakon csak
a fagy dere csipkés.
Jó a melegben. Friss
tea gőzöl, átölel égi derengés.
Meghittség…
díszes fenyőket körül
ülnek a népek,
ünnepi éjen égi és
földi szájról szárnyal az ének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése