2015. december 13., vasárnap

Szilágyi Domokos - A távolság acél-karja...



Szilágyi Domokos

A távolság acél-karja
csillogó tenyerére vett,
s messze kinyújtott. Tipegő,
kereső mécsláng-lelkeket
formált belőlünk. Megriadt
szemmel hiába keresek
a néma hófüggönyön át.
Magunk vagyunk, és kevesek
vagyunk magunknak. Két karunk
üresen hal el, furcsa, torz
mozdulatokkal. Huzalok
szél-pengette hangján dalolsz,
és nézlek ezer arc mögött,
de árnyad mindenünnen elszáll -
mégis itt vagy bennem, hisz minden
jóba-rosszba csak te viszel már.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése