Ladányi Mihály
Téli vers
A vaksi délután tört bottal sétál,
leül mellém a parkban, mélyet szusszan.
Egy asszony hozzámdől a villamosban,
nyár-illata elszáll a megállónál.
A kocsma nyűtt, varjútaposta tarló.
Poharakban savanyú est pezseg.
A kövér pénztárosnő rámdereng.
Az ember – mondja az Írás – fázik, s gyarló.
Záróra jön, és ködtől csepegő fák
köhögve ácsorognak utcahosszat.
Tél van, s tán a darazsak is vacognak,
akik mézes nyaramat kirabolták.
leül mellém a parkban, mélyet szusszan.
Egy asszony hozzámdől a villamosban,
nyár-illata elszáll a megállónál.
A kocsma nyűtt, varjútaposta tarló.
Poharakban savanyú est pezseg.
A kövér pénztárosnő rámdereng.
Az ember – mondja az Írás – fázik, s gyarló.
Záróra jön, és ködtől csepegő fák
köhögve ácsorognak utcahosszat.
Tél van, s tán a darazsak is vacognak,
akik mézes nyaramat kirabolták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése