2015. december 16., szerda

.kaktusz - Aki szeret ...



.kaktusz
Aki szeret ... 

Tudod arra gondoltam,
az embernek a szeretete
sokszor hasonlít a látására,
a fényt csak akkor érzékeli,
ha ott van a szeme előtt,
csupán a rész, amit lát,
míg el nem takarja egy felhő,
akkor már csak a borút látja,
szeretni tud a fény korában,
de talán nem is a másikat,
meg, csak a fényt szereti,
de az egészben ott van
a világosság mellett a sötét,
és sok-sok különböző árnyalat,
az élet nem csupán a virágzás időszaka,
a virág lehull a sárba,
egyszer a hideg tél is megérkezik,
nem csak fönt van,
le is kerül az ember,
nem csak szép,
lehet csúnya is az idővel,
kevésszer szárnnyal,
sokszor mászik a sárban,
aki benne csak a fényt szereti,
csalódik, a színtelent,
a fakót meglátva,
az a szeretet tévedés csupán,
talán,
ha olyan kiszolgáltatott,
gyenge állapotban
szeretnék meg az embert,
csúnyán, és véresen,
ordítva és ráncosan,
egy időben öregen és ifjan,
mint anya újszülött csecsemőjét,
magából kívülről látva részt,
akkor jöhetne
bármilyen évszaka az egésznek,
lehet vakító napfény,
vagy ijesztő zord idő,
nem változhat semmi,
aki szeret, annak az egész
egyben is szerethető,
tavaszi virágzástól,
a végső elmúlásig.

2010. dec. 06.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése