Medve Zsolt
Imába szentelt
fájdalom
imára kulcsolom
remegő kezem,
kiszáradt ajkaim összeszorítva
kérdem: istenem mi a célod velem
e borzalmaktól égig beborítva,
saját szarában hörögve fuldokló
világban - akkor már inkább a sehol!
lelkem porhüvelyétől vált rút torzó:
keresi, de nem leli helyét sehol...
isten helyett csak a puszta lét felel:
fájdalom vájja karmait a mába,
s mint kire az örök sötétség lehel
csókot, elenyész' a holnapok álma...
ezernyi imába szentelt fájdalom,
ha megtartod Őt, én mindezt vállalom.
kiszáradt ajkaim összeszorítva
kérdem: istenem mi a célod velem
e borzalmaktól égig beborítva,
saját szarában hörögve fuldokló
világban - akkor már inkább a sehol!
lelkem porhüvelyétől vált rút torzó:
keresi, de nem leli helyét sehol...
isten helyett csak a puszta lét felel:
fájdalom vájja karmait a mába,
s mint kire az örök sötétség lehel
csókot, elenyész' a holnapok álma...
ezernyi imába szentelt fájdalom,
ha megtartod Őt, én mindezt vállalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése