Váci Mihály
Tollászkodó csillag
Véremen hintáztál,
szálltál szívemen.
Széllel kerítettelek:
-
szabad voltál
szerelmem.
Leveles ujjakkal
kerestem homlokod,
mint térdelő bodza
kérlel ablakot.
Gyökerek közt
gyalogút,
hemperegtem érted,
porban, egek
harmatában
kérleltem a térded .
Tördelt téli
vaspatkó,
gyalult vihar éle,
- arcom kintről
ráfagyott
ablakod jegére.
Lámpa voltál,
vetkeztél:
tollászkodó csillag.
- Csókoltam forró
sebét
levett szárnyaidnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése