László - Elvesznék benned

László

Elvesznék benned

Elvesztem benned
meghitt pásztor órán
újra meg újra és megint
felfedeztem ismét barackvirág tested
minden ismert rejtekét,
hűs leheletként bújtam bársony combjaid közé
huncut kis dallamot játszva nyelvemmel
nedves csiklód körül.
Vad lüktetőn hatoltam beléd,

- könyörtelen rabod vagyok,

Édes – sós ízzé izzadt bársony bőrödön
siklottak huncut ujjaim
karmoltak
és nyakszirteden elhintettem csendes csókjaim
és fülemben hallottam hangtalan sóhajod sorát
egy ütemre zengett minden vágyott lökéssel,
testem alatt megfeszültél,
remegett két karom, erőtlenné vált a nyers erő
és egy (rég volt velem) orgazmusban
lelkünk újfent összeért s
s elcsitult a szunnyadó szenvedély.