Ódor György
Rongyos élet
Szakadjon meg, ha
fáj, nem bánom,
ha süt, ha esik, csak
fejen találjon,
az örök, hazug
szerelmet nem kérem,
nincs különbség nők
között e téren.
Ha elüt a vonat, csak
egy pillanat,
mindegy, hol fekszik
egy sápadt alak,
szakadjon meg, ha
fáj, nem érdekel
a szívem, mikor
kivérezve énekel.
Ne tanítson senki! A
koldus is él
valahogyan, jobb, ha
porig ég
ami már meggyulladt,
el ne oltsd,
legyek láthatatlan,
renyhe pont
mellbimbókon, a száj
sarkában.
Ettől se legyek
sokkal vidámabb.
Ha látom, megvetem a
nagy nagyot,
lekísérem, mint a
hullócsillagot
az égről, ott is,
ahol nincs is ég,
mert akkor a legjobb,
ha porig ég,
s mikor a gőg
rettegve nevet,
rávetem mind rongyos
életemet,
ledöföm a lényeggel,
a titokkal,
őrjöngő dühvel,
kemény farokkal,
és vizet adok a
szomjas csibésznek,
ne legyen köztünk ez
a rohadt kivétel,
hogy amit hatalommal
kőbe vésnek
naponta, ezzel az
emberi öleléssel
öljem ki: azt a
gőgöt, mikor nevet,
rávetve mind rongyos
életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése