Gubcsi Lajos - Fény a párán

Gubcsi Lajos

Fény a párán

Szent, szerelmem szép és szertelen
Vágy, arcomba simulsz épp testemen
Lélek, ráncok nélkül hív az élet
Erek, áradó remény, veled élek

Tavasz tárul, a fény vakító forrása
Fagy hull szívemről, leülsz nyoszolyámra
Temettünk eleget, fakó létünk hajnalra vár
Mennyből süt rám a Nappal a bolygó szemsugár

- sírom, visszavárom eltévedt, árva könnyedet
A forró záport, az ömlő láthatárt: szeresd szívemet
Néma könnyet ejtek én is, könnyűt, ledéret
Hogy feledjem a magányt, a szívben a hűs jeget

A virágok buja illatát keresem, nem a bús temetőket
A végtelent, hol szabad szárnyán repdes a képzelet
Vágyadból belém csordul az utolsó csupor szeretet.