Hatházi Áron
Nyárváró
Már alig van pár
óra
(szíre-szóra megorrol és
eltűnik a tavasz)
a nap tüzétől félve már virágba borzadnak a fák
akácszínű mézet csepegnek
orgonaruhát vett fel a bokor és
apró verebek vesződnek dús árnyain
nemsokára
megszakadnak a
levelekben
az erek
és irígysárgává válik a fű
a földön lihegő tyúkok porolnak
azt hiszik énekelnek
kárálnak kotlanak
csalánvörös hassal bódul
a nap hegy mögé
(mindegy reggel-e, vagy este)
vén teste háborog
szeme behunyva
mit lásson nincs alatta új
most nem ér aranyat a májusi eső
az első
vasárnap is hazug
jön a nyár
megéget engem is.
óra
(szíre-szóra megorrol és
eltűnik a tavasz)
a nap tüzétől félve már virágba borzadnak a fák
akácszínű mézet csepegnek
orgonaruhát vett fel a bokor és
apró verebek vesződnek dús árnyain
nemsokára
megszakadnak a
levelekben
az erek
és irígysárgává válik a fű
a földön lihegő tyúkok porolnak
azt hiszik énekelnek
kárálnak kotlanak
csalánvörös hassal bódul
a nap hegy mögé
(mindegy reggel-e, vagy este)
vén teste háborog
szeme behunyva
mit lásson nincs alatta új
most nem ér aranyat a májusi eső
az első
vasárnap is hazug
jön a nyár
megéget engem is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése