2017. május 1., hétfő

Lázár Horváth Zsuzsanna - Tavasz van; - Május; - Édesanyám



Lázár Horváth Zsuzsanna



A bokrokat ellepik rózsás szirmok,
a szíveken apró remény-rügyeket bont
a féktelen, tavaszi mámor.
Nárciszok lobbannak sárgán
vágy gyúl tulipán bíborán
s kék reményt hordoznak a jácintok.
Százszorszépek csillagai égnek
ünnepelve az örök újjászületést,
míg a szemek csatornáiban gyülekeznek
aranyat érő májusi könnycseppek.

*

Május



Sárga rózsák tépett szirom-szoknyáját
ráncigálja május vad szele,
duzzadó bimbók a napfényt várják,
hogy zöldek közt bújócskázzanak vele.


Arany színekben pompázó májusom,
miért vagy hozzám olyan mostoha?
Szürke felhőpaplan alatt sír dalom,
s álmaimat viharral sodrod tova...


Én is vágyom éltető sugárod
és virágaidnak édes illatát,
s ha szél karján táncolnak a szirmok,
érzem tavaszod szent varázslatát.

*

Édesanyám



Rácsókolni hálám
dolgos két kezedre
már csak gondolatban tudom.


Hamvaidat rejti
temetőnek mélye,
virágaid oda rakom.


Késve szórom eléd
könnyeim gyöngysorát
ékítsék fénylő lelkedet.


Nézz le rám
a fénylő mennyországból
onnan is vigyázd léptemet.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése