Csokonai Vitéz Mihály - Az estve

Csokonai Vitéz Mihály

Az estve

 https://www.youtube.com/watch?v=uq2KD2vxd7A

A napnak hanyatlik tündöklő hintaja,
  Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló sugári halavánnyá lesznek,
  Pirult horizonunk alatt elenyésznek.
Az aranyos felhők tetején lefestve
  Mosolyog a híves szárnyon járó estve,
Mellynek új élettel bíztató harmatja
  Gyöngy cseppjeit a nyílt rózsákba hullatja.
A madárkák, meghűlt fészkeik szélein
  Zengenek búcsúzó nótájok rendjein.
A vadak, farkasok űlnek szenderedve,
  Barlangjába mordul bömböl a bús medve.
Szomorún hangicsál fészkén a pacsirta,
  Feljebb csak a dalló fülemüle bírta.
Ah, ti csendes szellők fúvallati, jertek!
  Jertek füleimbe, ti édes koncertek;
Mártsátok örömbe szomorú lelkemet;
  A ti nyájasságtok minden bút eltemet
Lengjetek, ó, nyájas zefirkék, lengjetek,
  Lankadt kebelembe életet öntsetek.
Míg érzek, míg szóllok - egy kis nyájas szellet
  Rám gyengén mennyei illatot lehellett.
Suhogó szárnyain a fák árnyékinál
  Egy fűszerszámozott theatrumot csinál,
Mellybe a gráciák örömmel repűlnek,
  A kellemességek lágy karjain űlnek.
A csendes berkeknek barna rajzolatja
  Magát az hold rezgő fényénél ingatja.
Egy szóval, e csendes melankholiának
  Kedves rejtekei örömre nyílának.
Késs, mély, borzasztó éj, komor óráiddal,
  Ne fedd bé kedvünket hideg szárnyaiddal.