Szigeti Miklós
Ölelek
Dohányfüstben ültem
sárgán pislogott a
csillár
fejemben egy dal
motoszkál
mi meg mikor
de akkor, nagyon jó
volt
Nem hiszek a napokban
az éveket felejtem
igen, az a pillanat
ér
csak abban élek,
ölelek
Van hogy melléd ülök,
azt hiszem szeretve
de jön egy szellő,
felborítja a leveleket
közelebb megyek de
már nem ülsz mellettem
Mondd csak vörös
szépség, ki vagy te nekem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése