Pénzár Miklós Csaba - Ősz és tél között ...

Pénzár Miklós Csaba

Ősz és tél között....

Az Ősz már rég elsiratott mindent,
elhullatta leveleit,elvesztette színeit
minden dermed, meghal körülötte,
nincsen napfény már sosem felette!
Pedig szép volt,mint nagyasszony
színes kedves,boldog szépasszony !
De lassan elhervadt szépséges arca
mindenét,a múltnak, enyészetnek adta
Most már,meztelenek,csupaszok a fák
dideregve várják az öreg tél jóindulatát
De félnek is nagyon az ismeretlentől
fagyos,jeges,zúzmarás téli hónapoktól
készül a táj a télre,lassan elcsendesedik
minden kis állat csendes vackába bújik
Jön a Tél ideér,szép lassan közeledik
hatalmas seregéből előre küldi hírnökeit
Megindul a vad szél,utat tör magának
mutatja hatalmát a rideg Tél királynak !
Az a hír róla,sohasem ismer kegyelmet,
ellene van minden didergő életnek !
Várni kell,csendben,inkább meglapulni
a Tél minden vad rohamát túl kell élni
jöhet,vad hideg,kegyetlen fergeteg,jég
a sötét fellegek mögött ott lesz a kikelet