Kandrács Róza
Homokszemek
Elindultam egy szép
úton,
kisgyermekként lassan.
totyogásom járássá lett,
biztos talpon álltam.
Futottam is,ugrálgattam,
erdőn,mezőn,réten,
felnőtt lettem sétává vált,.
az én futó léptem
Öregedő lábaimat,
most már lassan rakom.
de a lelkem mélyén,
csendben számolgatom...
Minden lépés egy homokszem,
benn a homok órán.
Lassan csorog mint a patak,
odalent a lankán.
Életemnek homokjai,
csikorogtak néha,
de lassan a "puha"részbe,
visz életem útja.
Simogatja talpam,
nyugtatja a lelkem.
Érzem most már végre,
én is révbe értem.
Morzsolgatom kavicsaim,
homokszemmé válnak.
Mint életemnek a napjai,
emlékekként szállnak.
Elég neki egy fuvallat,
egy kis őszi szellő.
Homokszemként,
elszáll bizony
gyorsan mind a kettő.
kisgyermekként lassan.
totyogásom járássá lett,
biztos talpon álltam.
Futottam is,ugrálgattam,
erdőn,mezőn,réten,
felnőtt lettem sétává vált,.
az én futó léptem
Öregedő lábaimat,
most már lassan rakom.
de a lelkem mélyén,
csendben számolgatom...
Minden lépés egy homokszem,
benn a homok órán.
Lassan csorog mint a patak,
odalent a lankán.
Életemnek homokjai,
csikorogtak néha,
de lassan a "puha"részbe,
visz életem útja.
Simogatja talpam,
nyugtatja a lelkem.
Érzem most már végre,
én is révbe értem.
Morzsolgatom kavicsaim,
homokszemmé válnak.
Mint életemnek a napjai,
emlékekként szállnak.
Elég neki egy fuvallat,
egy kis őszi szellő.
Homokszemként,
elszáll bizony
gyorsan mind a kettő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése