2017. november 12., vasárnap

Illyés Gyula - Üvegvilág



Illyés Gyula

Üvegvilág 


Áttetsző, üveges lett
a lomb a fán,
bíbor és barna és csont-
szín porcelán.


Tartják a fák japáni
csészéiket,
félvén moccanni - oh, ha
leesik egy!


Csupa fény a gyümölcsös
és reszketés,
mint egy üveg- és lámpa-
kereskedés.


,,Vigyázz! - hallom szívemben -
ügyelj, nehogy
eltörj valamit abból,
ami ragyog!..."


Pedig micsoda kéj volt,
kamasz öröm,
megrázni őszi fákat,
s állni özön-
aranyuk zuhanyában -


Milyen csodás
halál volt az a fény- és
színzuhogás!


Megyek csöndesen már a
japánvörös
készleteikkel álló
meggyfák között;


fáj és fáj minden szépség,
mi leesik,
féltem a föld törékeny
értékeit.


Üveges, áttetsző már
nemcsak a fák
világa, áttetsző az
egész világ.


Áttetsző szivek, arcok,
lengetegek! -
Meddig kimél az őszi szél még
benneteket?


Nincs szél még, napsütésben
áll és ragyog
kert és teremtés. Annál
fájóbb, ahogy
a mozdulatlan fákról
egy-egy üveg-
levél - halotti csöndben
- alálebeg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése