Fazekas Miklós
Csendes léptek
Halkan önmagába
fordul a Nyár –
Mondd, hová tűnt az a
gyönyörű gólya-pár,
Tudod, onnan a nagy
fészekből,
Ahonnan négy
csodaszép álom is kirepült.
Emlékük – ahogyan
lassan a nyár is – elszenderült…
Halkul a Nyár,
csendesül az ének,
De – ugye – a madarak
majd újra visszatérnek?
Sok gyönyörű emlék
most félve bujdokol,
Hatalmas, vérszínű
Csend lépte hallik
A közelben – valahol…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése