Kópis Eta
Ősz
Ködruháját Ősz Apó apránként levetve
A kert alján lévő összes bokrot és fák
halott lombjait egyenként szemrevételezte.
Színes festékkel derékon és nyakon öntötte
Féltőn vigyázva a friss örök-zöldekre.
Tuják és fenyők olyan büszkén álltak.
Mint hű védelmezői csicsergő madárnak.
Az avarszőnyeg között apró gyíkocskák
elkókadt, pici bogarak testét falatozták.
Az úton Csend gurult. Árnyékába léptem.
Szoknyámnak széle meglebbent a szélben.
Szomorú füzek közt a gallyak reccsentek.
Avarszőnyeg ölén sírva-ríva henteregtek.
Egy kis ugra-bugra veréb tócsát talált,
melynek vad vízében megfürdette magát.
Bennem mocorog most minden régi emlék.
mintha perceimnek újra s újra rabja lennék.
Ez a rabság lett hát az én szabadságom kulcsa.
Utat mutatva ráébresztett ne adjam föl soha!
Szívemben Új tavasz csak akkor bont rügyet,
ha Lelkemben őszinte friss és igaz a Szeretet..
halott lombjait egyenként szemrevételezte.
Színes festékkel derékon és nyakon öntötte
Féltőn vigyázva a friss örök-zöldekre.
Tuják és fenyők olyan büszkén álltak.
Mint hű védelmezői csicsergő madárnak.
Az avarszőnyeg között apró gyíkocskák
elkókadt, pici bogarak testét falatozták.
Az úton Csend gurult. Árnyékába léptem.
Szoknyámnak széle meglebbent a szélben.
Szomorú füzek közt a gallyak reccsentek.
Avarszőnyeg ölén sírva-ríva henteregtek.
Egy kis ugra-bugra veréb tócsát talált,
melynek vad vízében megfürdette magát.
Bennem mocorog most minden régi emlék.
mintha perceimnek újra s újra rabja lennék.
Ez a rabság lett hát az én szabadságom kulcsa.
Utat mutatva ráébresztett ne adjam föl soha!
Szívemben Új tavasz csak akkor bont rügyet,
ha Lelkemben őszinte friss és igaz a Szeretet..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése