2017. december 19., kedd

Ádám J. Csaba - Téli idő




Ádám J. Csaba

Télidő


Elpihen a napsugár,
elpihen az ősz, édes
nyárba - szép világba 

  remélem majd újra  
jössz! 
Elcsendesül szívem  
dala, nélküled halkabb
lesz már lelkem szava,
pihenni tér a téllel, de  
emléked őrzöm benne  
minden széppel.  
Nyíló virágokkal,  
viruló szépséged, szép
tavaszokkal az égi  
kékséget, s a lényedből
csodásan áradó  
mélységet.
Mibe zuhan - zuhan
örökké boldogan lényem  
az idővel, művészi
őszökkel, mi mindig
véled - véled jő el.  
S újra elpihenek
mivoltod ringó taván,  
évszakok boldog dalán,
mik zengik reményeim  
feléd, ha télidő után  
újra jövök eléd.
Jövök majd néked  
szép dalokkal, 
  lelkemben érted
viruló szép napokkal, s
haladunk az idővel tova
végtelen csillagokba.
Így vigye lelkünk a lét  
fényvilágba, hol minden  
minden virág az öröknek
nő, s hol lelkünkben nem
lesz már végtelennek  
tűnő télidő.
S majd nem pihen már
el a napsugár, végtelenig
tart majd minden, igaz  
szépem maradsz, miben  
mindig - mindig hittem,  
végtelen nyarakban,  
szép időkben, s nem élek  
már többé nélküled ...
télidőkben.


(2017. december 13. )
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése