Torma Zsuzsanna - Karácsonyra feldíszítjük; Szilveszterre

Torma Zsuzsanna

Karácsonyra feldíszítjük

Azt a szép, zöld műfenyőt,
Amit nem oly réget vettünk,
tán két évvel ezelőtt.
Igaz, nincsen oly illata,
Mint valódi fenyőnek,
De már nem kell nekivágni
A télben az erdőnek,
Nincsen olyan nagy varázsa
Mintha élő lenne Õ,
De pompázik, ez a fontos,
Díszítve a műfenyő.
Nem kell aztán tűzre dobni,
Szemétbe sem dobjuk el,
Díszét vesztve a dobozban
Jövő évig elpihen.
Kevesebb lesz így a szemét,
S megmentünk egy élő fát,
Élje a sok szép zöld fenyő
Odakünn Karácsonyát.
Hulljon rájuk szűzfehér hó,
Ringassa lágyan a szél
Hófedte fenyőfa nélkül
A Karácsony mit sem ér!
A hófedte szép fenyőfa
Dísz nélkül is oly csodás,
Fontosabb, hogy szívünk mélyén
Feléled a ragyogás,
A Szeretet oly drága kincs,
Mi csak belülről fakad,
Műfenyővel, vagy anélkül
A szívünkben megmarad.

*

Szilveszterre

 
Hallgassatok ide, kedves költőtársak:
Jövőre se fogjuk mi itt be a szánkat!
Mondjuk meg mi nem jó, s miben kell változni,
Mi az, mi minekünk csakis jót fog hozni!

Mi, a magunk módján segítsük népünket,
Írjuk ki magunkból minden érzésünket!
A jót és rosszat is fedjük fel szavunkkal,
Élhetőbb életet kívánva dalunkkal!

Ne mondhassa senki, pusztába száll szavunk,
Minden szóért kár, amit magunkban hagyunk,
Mondjuk ki, írjuk le, és megkönnyebbülünk,
Napnyugtával békén csukódik le szemünk!

Boldog Új esztendőt kívánjunk egymásnak,
Miránk továbbra is feladatok várnak.
Aki megérhette az Óévnek végét,
Várhasson az Újtól boldogságot, békét!