Ódor György
Téli erdő
Az erdő beburkolódzott,
kilóg millió fa lába
a csüngő hópaplan alól.
A Hold sápadt képe csókot
lehel e szép hallgatásba
s feltárja szerelmes arcod.
kilóg millió fa lába
a csüngő hópaplan alól.
A Hold sápadt képe csókot
lehel e szép hallgatásba
s feltárja szerelmes arcod.
*
Karácsony
Édes Anya! Karácsony
van,
küldöm ezt a napot is utánad.
Nincs külön ünnep. Számomra
az a jelentése a halálnak:
küldöm ezt a napot is utánad.
Nincs külön ünnep. Számomra
az a jelentése a halálnak:
mindörökké együtt
vagyunk.
Este van. Az emberek most szépek,
hisz egymás arcán az arcuk.
Szótlanul fordulok feléd, s nézlek.
Este van. Az emberek most szépek,
hisz egymás arcán az arcuk.
Szótlanul fordulok feléd, s nézlek.
*
Karácsony
Tóni bácsi kilencvenkettő.
Ott áll a kapu mögött és vár.
Néha fiamnak szólít, rekedtes
hangom emlékezteti nemrég
elhunyt egyetlen gyermekére.
Amúgy is csak árnyakat lát,
a rácsokba kapaszkodva
reszket a keze. Suttog.
Gyér haját borzolja a szél,
mondom, sapka kéne rá, legyint.
Vittem neki egyet, kezében
forgatva elmosolyodott:
jó lesz Karácsonykor a fa alá,
édes fiam. A ház felé botorkálva
viszont már illesztgette kobakján
az utolsó meleg ajándékot.
Tóni bácsi kilencvenkettő.
Ott áll a kapu mögött és vár.
Néha fiamnak szólít, rekedtes
hangom emlékezteti nemrég
elhunyt egyetlen gyermekére.
Amúgy is csak árnyakat lát,
a rácsokba kapaszkodva
reszket a keze. Suttog.
Gyér haját borzolja a szél,
mondom, sapka kéne rá, legyint.
Vittem neki egyet, kezében
forgatva elmosolyodott:
jó lesz Karácsonykor a fa alá,
édes fiam. A ház felé botorkálva
viszont már illesztgette kobakján
az utolsó meleg ajándékot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése