Grigó Zoltán
A szeretet illata
Most hogy közelít felénk újra karácsony
eszembe jutott az a kis tépett fenyő
amit a piac egy eldugott sarkából
boldog mosollyal húztál nekem elő
alig engedted hogy én vigyem hazáig
pedig hideg volt már a hó is leesett
jöttél mellettem begombolkoztál állig
és olyan gyönyörűen fénylett a szemed
csak kapaszkodtál szorosan a karomba
szép voltál mint a kivilágított város
megálltál néha és néztél rám ragyogva
ahogy a fényfüzérek az útszéli fákon
két karácsonyt váró izgatott nagy gyerek
örömmel siettünk kis fenyőnkkel haza
Szenteste volt a hó nagy pelyhekben esett
és szállt a városban a szeretet illata.
eszembe jutott az a kis tépett fenyő
amit a piac egy eldugott sarkából
boldog mosollyal húztál nekem elő
alig engedted hogy én vigyem hazáig
pedig hideg volt már a hó is leesett
jöttél mellettem begombolkoztál állig
és olyan gyönyörűen fénylett a szemed
csak kapaszkodtál szorosan a karomba
szép voltál mint a kivilágított város
megálltál néha és néztél rám ragyogva
ahogy a fényfüzérek az útszéli fákon
két karácsonyt váró izgatott nagy gyerek
örömmel siettünk kis fenyőnkkel haza
Szenteste volt a hó nagy pelyhekben esett
és szállt a városban a szeretet illata.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése