Bella István - Ó-újévi vers; - Egy téleleji requiemhez

Bella István

Ó-újévi vers

Mert tudom, hogy tudod, szeretlek,
s tudod, hogy tudom, szeretsz,
már nem a csillagok közt kereslek,
de ott, ahol lehetsz,
konyhában, ágyban – nem holdfényparton
de ott, hol megjöhetsz,
mégis, egyetlen csodámnak tartom,
hogy szeretlek és szeretsz.

*

Egy téleleji requiemhez

Akkor már talán csak a maga szempillái

őrizték még e-földi álmát,

Ő már – bánattal betöltve az alkonyodó

kertet – távolodóban hangolta át színeit,

mint egy láthatatlan vadállatét,

a leggyöngédebbét,

megderesedtek szempillái

még egyszer nézvén arra a rétre,

ez – a maga-bánata-kert már más

s én egy messzi sírra

nevesincs virágot,

frisset

hordok versem emlékező szavaival.