Baráth Sándor
Reményünk
Nyíljál kert, a beborító
égnek,
Múltak emlékének az Istene.
Legyen áldás vállalt szövetséged,
Nemződjön benned: vad tánc és zene.
Nyújtsad jobbodat a szenvedésnek,
Biztassál azzal, a vers logika.
Csak addig van értelme a létnek,
Ameddig pendül lantból ritmika.
Alak, szín az anyagból felébred,
Létnek szaván átsajdul a lélek,
Tömegben szól a harangok dala.
Legyen menny, vagy legyen mennyi fészek,
Csillagokkal szórva szürke kéket,
Legyen reményünk a hit pitvara.
Múltak emlékének az Istene.
Legyen áldás vállalt szövetséged,
Nemződjön benned: vad tánc és zene.
Nyújtsad jobbodat a szenvedésnek,
Biztassál azzal, a vers logika.
Csak addig van értelme a létnek,
Ameddig pendül lantból ritmika.
Alak, szín az anyagból felébred,
Létnek szaván átsajdul a lélek,
Tömegben szól a harangok dala.
Legyen menny, vagy legyen mennyi fészek,
Csillagokkal szórva szürke kéket,
Legyen reményünk a hit pitvara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése