2018. július 12., csütörtök

.kaktusz - Önmagunk szőjük életünket


.kaktusz
Önmagunk szőjük életünket  
Tudod arra gondoltam,
való igaz,
az ember önmaga szövi az életét,
ahogy egy szép,
vagy mint egy rút mesét,
a szálak betűről betűre,
mondatról mondatra
az előzőhöz kapcsolódnak,
a szövőszék adott,
de nagyon fontos,
hogy milyen a megvilágítás,
kell,
hogy jól lássa az ember
az értelmét az egésznek,
ha nem is mind érti meg,
de legalább pontosan érezze,
semmi, ami jó,
nem megy kárba belőle,
az se mindegy,
hogy aki ül a szövőszék mellett,
milyen célra, eladásra,
vagy örömből, szeretetből ügyködik,
selyemmel,
vagy valami durva anyaggal dolgozik
vidáman, akkor is dalolva,
ha néha a kezét a tű megszúrja,
vagy kínkeservesen jajgatva,
a rossz sorsot elátkozva,
de nem csak szövője,
önmagának borásza is az ember,
az eredmény, aszú vagy kannás,
a folyamattól függ,
a folyamat pedig,
hogy a borászt mi vezérli,
jó borra vágyik,
vagy csak a haszonra,
engedi a szőlőt az ő természete szerint,
vagy inkább valami mással helyettesíti,
egy elrontott,
rossz anyagból készült szövetet
helyrehozni lehetetlen,
azt újra kell kezdeni,
aki egyszer rájött a gyors gazdagodás ízére,
az nehezen tud lemondani,
főleg, ha a silány,
a kevesebb munkával is
könnyebben eladható,
visszafelé hosszú az út a hamis,
és a valódi között,
folyó is az ember,
aki sokszor tehetetlen
a benne lévő szennyel szemben,
de vannak közülük sokan,
akik az óceánig evickélnek,
eggyé válva vele,
tisztulni tudnak a maguk erejéből.

2009. június 04.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése