Farkas Viola
Mint az őserdő
Mint az őserdő a kertem,
Ahogy növekedik,
Hol a fűrész, metszőolló?
Gyorsan kivágta-tik!
Csak apránként, mert az erőm,
Szomorú, de véges,
Ha elkészül, világos lesz,
A látvány fenséges.
Kertem éke a csicsóka,
Igen kapaszkodik,
Célba vette a nagy fákat,
Máris uralkodik.
Hogy a csöppnyi füves gazok,
Szóba se kerülnek,
Eső esett, feléledve,
Szépen elterülnek.
Újabb bozontoshoz érek,
Kiszáradt nagy bokrok,
Sűrűsödve, magasodva,
Tengernyi gubancok.
Mind beragadt a ruhámba,
Ó édes Istenem,
Sok kis erőszakos bogáncs!
Több napig szedhetem!
Ifjú korában ő sztár volt,
Apró kék virága,
Nefelejcs, ó kék nefelejcs,
A szívembe zárva.
Ahogy növekedik,
Hol a fűrész, metszőolló?
Gyorsan kivágta-tik!
Csak apránként, mert az erőm,
Szomorú, de véges,
Ha elkészül, világos lesz,
A látvány fenséges.
Kertem éke a csicsóka,
Igen kapaszkodik,
Célba vette a nagy fákat,
Máris uralkodik.
Hogy a csöppnyi füves gazok,
Szóba se kerülnek,
Eső esett, feléledve,
Szépen elterülnek.
Újabb bozontoshoz érek,
Kiszáradt nagy bokrok,
Sűrűsödve, magasodva,
Tengernyi gubancok.
Mind beragadt a ruhámba,
Ó édes Istenem,
Sok kis erőszakos bogáncs!
Több napig szedhetem!
Ifjú korában ő sztár volt,
Apró kék virága,
Nefelejcs, ó kék nefelejcs,
A szívembe zárva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése