Fridli Zoltán - Miért?

Fridli Zoltán

Miért?

Még emlékszem, mikor először jött hozzám, majd kiugrott a szívem,
Vonatára várok, befut, s már repül is felém, mint egy megvalósult álom.
Ma is az állomáson állok, szívem zakatol, egy vonatra várok,
Harmadik vágány, végre befut, de nem jött vele a lány.
Az ég beborul, vonat elmegy, a peron üres, lábam elindul.
Csatárhegyre megyek, helyünkön nagy levegőt veszek.
Kiálltok a semmibe egy nevet, a szív, már rég nem nevet,
Csend, nem jön válasz, egyedül vagy Te síró nagy mamlasz.
Emlékek feltörnek, illat, csók, test, ölelés, szememből folynak a könnyek.
Kocsiba ülök, sírok, kérdem Istent „miért?” Elindulok, majd megőrülök.
Benedek hegyi padra ülök. Fáj a szív! Hegy peremre állok, egy nevet üvöltök!
Nagy keresztre nézek, s csak annyit kérdek, „hát miért, még miért élek?”