.kaktusz
Újjászületettek
boldogsága
Tudod, arra
gondoltam,
hogy vannak olyan
művek,
talán éppen
remekművek,
amik mikor
elkészülnek,
senkinek fel nem
tűnnek,
senki sem látja az
értéküket,
ha a sok közül
megmarad mégis,
az is a feledés
homályába kerül,
senkinek fel nem
tűnik,
senki nem érzi úgy,
hogy az idő ne ártson
neki,
a pusztulástól meg
kellene menteni,
ha még túl is éli az
alkotót,
sorsa senkit nem
érdekel,
ahogy múlik az idő,
úgy múlik az alkotás
fénye,
úgy lepi be a füst,
és a korom,
hogy újra látható
legyen,
hogy szemet
gyönyörködtessen,
kell egy ember, egy
művész,
akinek szeme, és
szíve van
meglátni a kopott
külső mögött
a fénylő csillagot,
az ember is
alkotásként,
értékes alkotásként jön
a világra,
de az idő múlásával
eltűnik róla a
kezdeti ragyogás,
a színei
fénytelenebbek,
fakóbbak lesznek,
eltűnik a gyermeki
hamvasság,
de ha értő szemű
alkotó észreveszi,
mi van a kopottas
külső mögött,
és ha még meg is
szereti,
szeretetével helyére simogathatja,
a szinte
felismerhetetlenné vált művet,
olyankor úgy érezheti
ő is,
hogy ő maga a
teremtő,
az ő boldogsága a
teremtés boldogsága,
aki a
felismerhetetlenségből lesz láthatóvá,
azé az
újjászületettek boldogsága.
2009. febr. 07.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése