Pogány Zoltán
Esőszerenád
Suttogom rajzásod,
hajnali eső,
ahogy ütöd lelkem illatkalapáccsal;
s fejemre éggőzös párakoronát csal
a reg, míg csámcsogva elnyel a mező,
eső, hajnali eső...
Zsongatom húrjaid, hajnali eső,
rezgő permeted átcsengi valóságom,
s dongsz mélyemben ködtisztító tamburákon;
hol vágylak, minden hangod ott repdeső,
eső, hajnali eső...
Felfűzöm cseppjeid, hajnali eső,
olyan minden csepp, mint múltam virága;
hitem a talaj, s te, eső, mi drága
tápja vágyaimnak...! s jövőm verdeső,
eső, hajnali eső...
Begyűjtöm ezüstöd, hajnali eső,
belémzáporoznak cseppenként a fények
s ahogy kél a nap arany fényétől félek;
elillansz te is, mint én, kit kénye sző,
eső, hajnali eső...
ahogy ütöd lelkem illatkalapáccsal;
s fejemre éggőzös párakoronát csal
a reg, míg csámcsogva elnyel a mező,
eső, hajnali eső...
Zsongatom húrjaid, hajnali eső,
rezgő permeted átcsengi valóságom,
s dongsz mélyemben ködtisztító tamburákon;
hol vágylak, minden hangod ott repdeső,
eső, hajnali eső...
Felfűzöm cseppjeid, hajnali eső,
olyan minden csepp, mint múltam virága;
hitem a talaj, s te, eső, mi drága
tápja vágyaimnak...! s jövőm verdeső,
eső, hajnali eső...
Begyűjtöm ezüstöd, hajnali eső,
belémzáporoznak cseppenként a fények
s ahogy kél a nap arany fényétől félek;
elillansz te is, mint én, kit kénye sző,
eső, hajnali eső...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése