Fazekas Miklós
Valami Kék
Annyira, annyira kék
volt
az éjszakai égen
sétáló Kék Hold.
Dalban, táncban
fürdette a Lányt,
mindent megadott
néki, amit csak kívánt.
S telt lassan a Hold,
majd elfogyott
számtalan gyönyörű
ruhája,
de a Lány már nem
járt a Hold udvarába…
Sikoltva fúj az égi
szél,
csillagok porát
hordja,
s két marokkal szórja
a Kékre, a Lányra, a
Múltra,
a végtelenben megtett
égi útra…
S a költő tollában
fájdalom a tinta,
ezt a verset
mindannyiunk könnyeivel
írta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése