Kópis Eta
Szeretnék
Szeretnék újra
szerelmes lenni.
Érzem szívem nem bírja tovább.
Szétpattan húrja, semmivé lesz,
ha nem lángol fel a régi vágy.
Mért fájsz oly nagyon
Óh nem tudhatom, de lényem fölött,
te lettél te vagy “nagyhatalom.”
Te vagy a pokol. Te vagy a meny…,
rideg, sivár remény gyötrő Szerelem.
Fájdítod Lelkem, kínzod szívem.
Szeretnék újra szerelmes lenni,
de szívem már csak szeretni kész
Szétpattantak húrján a vágyak,
érfonatai sziklakerté, rideggé váltak.
Szeretetem patakzó könnyet ereget.
Beleremeg a Szív, a Lélek.
Itt vagy, de mégis még is félek….,
Nélküled ugyan hogyan élek.?
Félek, mert ma vagy…, de holnap?
Dédelgethetem örök magányomat.
Ebbe belerokkan rövid Életem.
Így megy füstbe egy igaz Szerelem.
Szerelmem végül szeretetté lesz,
mert fékezni kell a szenvedélyeket.
Csak a bizalom, tisztelet, őszinteség,
szittya a Lélek parázsló, örök tűzét.
Közben várjuk, hogy teljen az idő,
nem győz le semmilyen túl-erő,
csak a hűtlenség, a csalás árja,
s mások fojtogató ármánykodása
Nem hiszek rosszindulatú pletykának,
de kezem érted tűzbe nem teszem.
Nem tudhatom nálad igaz-e a Szerelem,
vagy játszol, mint macska egérrel Velem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése