Egry Artúr - Négy évszak

Egry Artúr

Négy évszak

http://www.youtube.com/watch?v=q4hm0ZEWn0g   

Mozdul az élet, míg szél kering,
Felhőt dagaszt, a friss Tavasz,
Hideg szemű tél a földre tekint,
Mint dunnát ráz, még úgy havaz.
Hideg szemű tél a földre tekint,
Levélre vár a pusztaság,
Lágyan ébred a Tavasz, ha int,
Ezernyi ág, pompás virág.

Hát fut az élet, már szétfeszít,
A magot fakasztó zöld Nyár,
A Szépkebelű, férfit hevít,
Aki után este,— nő jár!
A Szépkebelű, férfit hevít,
S gabonát érlel a hőség,
A Nyár aranyló vizet merít,
És mindent eltölt e nőség.

Mozdul az élet, míg szél kering,
Szőlőt tapos a fáradt Ősz,
Gyümölccsel, kosaras karja ring,
Még kicsinyt a napon időz.
Gyümölccsel, kosaras karja ring,
Már hull a dér, pereg levél,
Rozsda-avarban minden, megint,
Nyugodt, téli álmot remél.

Hát fut az élet, már szétfeszít,
Jeget, havat terít a Tél,
Vállára fehér ködmönt kerít,
S pelyhek táncát lejti a szél.
Vállára fehér ködmönt kerít,
E tavaszt váró fehér gyász,
S az erdőn fázósan tüzet szít,
A tél nyomát járó vadász