.kaktusz
Tudod arra gondoltam,
szeretne az ember
megmaradni
gyermeknek,
de hiába az akarat:
lehetetlen, nem csak
azért,
mert akarva nem
akarva
megöregszik a test,
de aki érkezik erre a
világra,
az idő során az
életből
oly sok mindent tanul
meg,
a hangulat megy el a
játéktól…
s ha a kedv marad
mégis,
az már egészen más,
belőle hiányzik
a legfőbb jellemzője,
a gyermek ártatlan
lelke,
amikor az elveszik,
megvénül a fiatal is…
de ha a szeretet
tölti ki
a megüresedett
helyet,
már-már visszaáll
az eredeti állapot,
igaz, az agy nem
felejt,
igaz, megmaradnak a
keserves,
a felnőttséghez vivő
tapasztalatok,
de az a különleges
benne pont,
hogy annak ellenére,
mintha a lélek
győzedelmeskedne az
észen…
a szeretettel a
lelkében
az ember olyan,
mint egy kisgyermek,
a falak leomlanak,
amiket saját
védelmére
maga köré épített,
a szeretet nyit,
pedig nem naiv,
mégis ártatlan,
mint egy kicsiny
gyermek,
de az ereje
legyőzhetetlen.
2012. október 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése