2012. október 12., péntek

Margot - Őrzöm az emléked


Margot
Őrzöm az emléked

Őrzöm az emléked.
Azt mondják,
a szem, a lélek tükre.
Szemed játszi zöld csillogása,
itt marad bennem örökre.

Őrzöm érintésed.
Mi vad volt, forró,
ölemet türelmetlen vágyó.
Feledhetetlen gyönyörűség,
mégis megalázó.

Hangod elringatott,
millió színt hordott magában.
Volt mézes-mázas, hamis.
Nem tudtam, mikor őszinte?
Pedig arra vágytam.

Ha fájó is, mégis
őszinte, igaz szóra.
Csak ennyit kértem tőled,
de részedről minden köztünk
játszi volt, csalóka.

Perceket adtál,
éveket vettél el tőlem.
Ígértem egyszer, s most betartom.
Eltűnök, nem fogsz hallani
többé felőlem.

Nemrég az élet voltál,
ma csupán könnyes álom.
Mint nincstelen koldus, kinek
egy morzsa minden kincse,
emléked úgy vigyázom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés küldése