Csendből, érzésekből, érzelmekből szőtt
meleg fészek lakója a szív, a lélek. Az emlékek pillanatai a szeretetben. Az
évszakok egymást követik, lépkedünk egyikből a másikba. Járjuk utunkat,
újjászületünk minden pillanatban. Csak állunk meghitten, vagy zaklatottan
életünk horizontja alatt. Kapaszkodunk az emlékekbe és újra és újra vágyunk a
fényre. Nyitjuk és zárjuk sorsunk kapuját. Fájdalommal, bánattal, örömmel,
széppel csordultig szívünk. Gyötörnek vagy szárnyaltatnak az elmúlt pillanatok.
Remegve imádkozunk a letűnő napban, vagy az éjszakák árnyai alatt. Sok mindenen
túljutva ma is a múlt kísér. Nyílnak és elhervadnak a virágok ösvényünk szélén,
és a fény kapuja is bezárul előttünk – utunk végén.
Szomorúfűz
http://www.youtube.com/watch?v=4hb4_ES_MG0
VálaszTörlés