Tóth Roland /Sentenced/
Ha mosolyt bontasz,
arcod gödreibe csitul az idő,
hajad hullámain fodrozódik az est,
ha a gyengédség ívében
mozdul felém kezed,
egy pillantásod is emlékeket fest.
Az ajtón túl, ott zakatol
valami űzött vad világ,
de itt bent, jó pillanatok
pattognak a kandallóból.
A lecsavart fényekbe mártott
falak közt, redőny-pillák
mögé sütött, megnyugtató
hiszen-ismersz-már-rég
érzésekbe simulunk.
Már levegőt is egymásból veszünk
és a szeretet rongyaiba öltöztetjük,
ami még megmaradt nekünk.
arcod gödreibe csitul az idő,
hajad hullámain fodrozódik az est,
ha a gyengédség ívében
mozdul felém kezed,
egy pillantásod is emlékeket fest.
Az ajtón túl, ott zakatol
valami űzött vad világ,
de itt bent, jó pillanatok
pattognak a kandallóból.
A lecsavart fényekbe mártott
falak közt, redőny-pillák
mögé sütött, megnyugtató
hiszen-ismersz-már-rég
érzésekbe simulunk.
Már levegőt is egymásból veszünk
és a szeretet rongyaiba öltöztetjük,
ami még megmaradt nekünk.
http://www.youtube.com/watch?v=G3-_lERXcpI
VálaszTörlés