2012. november 16., péntek

Benczés Sándor Gábor - Magány



Benczés Sándor Gábor
Magány
Hajnalban ébredek, remeg a lábam,
ülök az ágy szélén az üres szobában.
Hallgatom a magányt, a csend nem válaszol
bármit kérdek tőle, nyelvét nyújtva gúnyol.

Senki nincs mellettem, csak az egyedüllét,

röhög rajtam, gúnyol, dülleszti mellét:
jól kitoltam veled, légy csak tetszhalott,
magadra maradtál, mindenki elhagyott.

1 megjegyzés: