Szita Zoltán
Ha napsugár vagy
Mikor millió napsugár
ragyog fenn a kéklő égen,
Közülük csak egyetlen egynek
a fénye ragyog nékem.
Ha kicsi hófehér felhő vagy
mikor a nap izzón perzselő,
Nekem az is Te vagy
gyönyörű felhőtested hűsítő.
És amikor meg vihar vagy
szinte az is egészen az enyém,
Bódító édes villámod
táncol szédült szívem peremén.
És szívembe beleégeted
mámorítóan forró szerelmed,
S én kábultan hagyom magam
hogy egészen az enyém legyél.
És ahogy szeretlek Téged:
szeretem egészen, drága lényed,
Te is szeress egészen odáig -
a legvégső, szerelmes halálig.
ragyog fenn a kéklő égen,
Közülük csak egyetlen egynek
a fénye ragyog nékem.
Ha kicsi hófehér felhő vagy
mikor a nap izzón perzselő,
Nekem az is Te vagy
gyönyörű felhőtested hűsítő.
És amikor meg vihar vagy
szinte az is egészen az enyém,
Bódító édes villámod
táncol szédült szívem peremén.
És szívembe beleégeted
mámorítóan forró szerelmed,
S én kábultan hagyom magam
hogy egészen az enyém legyél.
És ahogy szeretlek Téged:
szeretem egészen, drága lényed,
Te is szeress egészen odáig -
a legvégső, szerelmes halálig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése