Mészöly Gábor
Magányos pocsolya.
Ahogy a keréknyomban
lassan a víz összeáll.
Nincs múltja, nincs semmi oka,
Ha belelépsz, csak fröccsen a sár.
Nincs jövője sem, nem lesz belőle tenger,
Még az árkot sem éri el.
Marad csak hűvös latyak,
De a zavaros vízben, vagy tán az iszap alatt
Még mindig óceánról mereng,
Végtelenről, zúgó patakokról,
Folyókról, kikötőkről. És hajókról a tengeren.
De itt maradt,
és nem érzi már a végtelen ígéretét.
Mindössze annyi történt,
Hogy átgázolt rajta egy kerék.
Még csillog picit, ahogy tükrével játszik a szél,
De vége, mert itt az alkonyat,
És hajnalra hártyát von rá az őszi dér.
Ahogy a keréknyomban
lassan a víz összeáll.
Nincs múltja, nincs semmi oka,
Ha belelépsz, csak fröccsen a sár.
Nincs jövője sem, nem lesz belőle tenger,
Még az árkot sem éri el.
Marad csak hűvös latyak,
De a zavaros vízben, vagy tán az iszap alatt
Még mindig óceánról mereng,
Végtelenről, zúgó patakokról,
Folyókról, kikötőkről. És hajókról a tengeren.
De itt maradt,
és nem érzi már a végtelen ígéretét.
Mindössze annyi történt,
Hogy átgázolt rajta egy kerék.
Még csillog picit, ahogy tükrével játszik a szél,
De vége, mert itt az alkonyat,
És hajnalra hártyát von rá az őszi dér.
http://www.youtube.com/watch?v=TAJ-3nOSeys
VálaszTörlés