2012. november 18., vasárnap

Szomorúfűz - A könnyek



Szomorúfűz
 
Mi a könny? – bánat? Leginkább kín szüli, a magányos, fájdalmas éjszakákból fakad.
Ha szomorúak, magányosak vagyunk; ha csendesen gyötrődünk; mikor úgy feszít a fájdalom; egy érzés; emlékezünk egy volt szerelemre; egy régi barátságra; egy kedves pillanatra – sokszor titokban ejtünk könnyeket.

Azt mondják, - a könny az igazság vize, igazgyöngy. Félreérteni nem lehet, a szavak helyett is beszélnek.
Szemünkből nem csak a bánat, olykor az öröm, a boldogság könnyei is hullnak.

Néha olyan jó sírni. Sírni, – csendesen, könnyes szemek fátyolában. A könny táncot jár szempillánkon, esőként folyik végig arcunkon, karcolja szívünket, lelkünket. Nyomot hagy, tűzként éget, olykor megsebez.
Az emlékekkel a könny felszárad, megvált a fájdalomtól, a rossz emlékektől. Megtölti reménnyel, megnyugvással a szívünket.
Könny nélkül nincs ember.
*
Könnycseppek

Magányunk szigetén szívünkben fájdalmak sora.
Az álmatlan éjszakák komorságát oldva,
régen volt emlékek kísérik múltunkat.
Az álmok erdejében visszavágyva a múltba.
A szép álmok a virradattal tovaillannak.
Az elmúlt pillanatokat visszahozni nem lehet
A szempillák mögött forrón égető könnycseppek.

1 megjegyzés: