2012. november 16., péntek

.kaktusz - Béke és szeretet



.kaktusz
 
Tudod arra gondoltam,
hogy az embernek,
míg gyerek,
elképzelései vannak,
vágyai, elvárásai az élettől,
amik jelennek meg képekben,
amiken ott áll ő,
valahol középen…
amik csak ritkán válnak valóra,
mikor a folyónak
arra a szakaszára ér,
kiderül hamar,
nem mindenható a felnőtt sem,
a felnőtt sem bűntelen,
s beteljesületlen vágyai
neki is vannak,
csak más formát öltenek…
s ha mégis, ahogyan
a nagykönyvben írva van,
az álomból
kézzelfogható valóság lesz,
ha az élettől mindent megkap,
akkor nagy lesz a csalódás:
az álomban,
mert, ha ugyanazt kapja,
 akkor is mást,
mint amit kívülállóként remélt,
az a gazdagság
nem jut el a lélekig,
változatlan marad a hiány…
sokat vár,
de odaérve csalódik,
mert, ha a külső,
ami a világból jut neki
 nem is különbözik,
a lényeget,a vágyott örömöt
nem adja meg,
kell, hogy rádöbbenjen,
hogy olyan ismert,
kézzel fogható dolog nincsen,
ami boldogságot okozna hosszan,
hogy a bent gazdagsága
 független a kintitől,
hogy az ottani szegénységet
megváltani nem lehet
semmiféle kívülről jövő vagyonnal,
hogy a legnagyobb luxus is hiába,
ha nincs meg a belső pompa:
a béke és a szeretet.

2012. november. 15.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése