2013. április 23., kedd

Fridli Zoltán - Ébren álmodott álom vagy



Fridli Zoltán

Ébren álmodott álom vagy
Neved, szívem vérébe mártott aranytollal rajzolom,
Fel, az azúrkék égre, betűket szép, mívesen formálom,
Hogy lássa, olvassa mindenki, lássák az angyalok,
Te vagy az én fényes csillagom, szerelmes vagyok.

Szememből, könnyű lépted alá, süppedős talajt fonok,
Közelséged felizzít, izzó öleléstől, eltűnnek a korok.
Vágyom ajkad mézédes csókját, s csókod hevében,
Összefonódva repülünk, egy csoda országi mesében.

Nem számít ki voltál, nem kérem számon a múltad,
Te azt, hogy engem így szeretsz, rég felülmúltad.
Jelenünk és jövőnk útja az, mi igazán meghatározó,
S hogy öledre hajthatom fejem, jövőnk lesz csak jót hozó.

Gondok furakodnak, ám együtt heverészve a pipacsos réten,
Egy tömbbé összeforrva, bosszúság nem érhet minket egész héten.
Ébren álmodott álomszép tündér vagy, betakarsz puha szárnyaiddal,
Kedvesen szólsz, szorosan magadhoz ölelsz drága szavaiddal.

Álmodom tán, vagy valóság és ébren vagyok?
Morzsáit szerelemnek álomban hagyok?
Ha csupán álom, álmodom tovább, felébredni nem akarok,
Öleljenek csak szerelmesen azok a gyengéd karok.


1 megjegyzés: