Ódor György - Könnyű nevetés

Ódor György
Könnyű nevetés 

Mikor szemünk sugara összeért,
megállt szemérmesen a fény,
csak mi mozdultunk egymás felé.
Kislány, sétálsz-e még velem,
fogod-e álmodban a kezem,
mondod-e, mondod-e még,
én leszek a te kis feleséged
s hallod-e könnyű nevetésem,
világ férfiainak szégyenét,
hisz csak ez volt rá a felelet.
Mögötte mégis, titokban
szenvedtem én, nyüszítő kutya,
most is érzem, hol van
a fájdalom torkomban,
hol a szó elakadt. Én buta!
Tán megbántottalak,
bár öleltél, csókoltál, te vad,
kit elejtett a vadász. Édes falat!
A csillagok nem látszanak mind.
Én is úgy vagyok már veled,
van egy örök, múlhatatlan kincs,
nem érzékelhetik szemek,
sötét burkaimban valahol bent
újra s újra megkérdezed,
mire nem kaptál feleletet.
S a fiú csak nevet, ma is nevet.