Gligorics Teréz
Tudják e?
Tudják-e a kéklő ég
felett,
Hogy az ember mennyit
szenvedett
Míg tegnapja
nyugalomra tért,
S megtett mindent,
amit megigért...
A virradatban többé
nincs öröm,
S várja még egy egész
év-özön,
Melléfogott álom,
hóvihar,
Álom, mit a
hajnal megzavar,
Könnyzápor egy fakúlt
kép felett
Hulló levél hóvirág
helyett…
Az égre néz egy
fáradt éjszakán,
Végrendelést várva már
csupán,
Poklot, avagy fénylő
csillagot.
De csak kísértetek
járnak ott…
Amikor már semmit nem
remél,
Már csak halvány
emlékeknek él,
Semmit sem kér, nem
imádkozik.
Ül és vár…de mi sem
változik…
Tudják-e a kéklő ég
felett
Hogy az ember mennyit
szenvedett
Míg szive
közömbösségre lelt?
Kérdeztem, de senki
nem felelt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése