Végh Sándor
Sötéten
Sötéten loccsantja az éjjel,
hajnallá faragott életét,
miként az ősi szózat hangja
zeng tova templomaink rejtekén.
A múlt hangja lebben vissza
riadtan, az élet,
a fák nyújtotta, tavaszi
újhegyén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése