Kondra Katalin
Porból lett sorsom...
Lehajolt az égből az
Isten.
Kezével vett a
Székelyföld porából
egy marékra valót.
Jó erősen
összegyúrta, s ilyen formán
engem megalkotott.
A föld sarát
testemről frissen fakadó
forrás vizével
letörölte.
Így megtisztítva bele
ásott
jó mélyen az
Anyaföldbe.
Június lehetett
akkor,
cseresznye érett a
fán.
Anyám méhében úgy
nyiltam ki,
mint tavasszal a
tulipán.
Nyár után ősz jött,
aztán tél.
Tél után jött a
tavasz.
Eleven tűzlángjából
lett lelkem
a sok kételyre örömet
fakaszt,
hogy ne okozzon
fájdalmat,
s az áprilisi hó
kertünkből
ne űzze el végleg a
tavaszt.
Maradtam volna még
anyám méhében
de sürgetett az
Isten,
tudtomra adni azt,
hogy miért születtem.
A diktatúra szele
megsanyargatott.
Reményünk fájáról
letört
sok-sok ágdarabot.
Elsodort az élet,
mégis
lelkem egy darabja
örökre ott maradt.
Szétszakadt
gyökereimből
mostanra két új élet
fakadt.
És újra lehajolt az
égből az Isten.
Tollat adott reszkető
kezembe,
hogy gyógyírt írjak
fájó sebeimre.
http://www.youtube.com/watch?v=6ktTE27Lnw4
VálaszTörlés